1.
Becsey Zsuzsa Arcaink
mozgórajzok, 2013
film, 1 óra 4 perc, válogatás a "tenyérnyi magocskák" 7 naplókönyvből
a kép- és hanganyagot a szerző szerkesztette és vágta
bemutatók: MüSzi -- Budapest, 2013; Lábas Ház -- Sepsiszentgyörgy, 2014
a könyvek szabadon olvasható és letölthető elérhetőségei:
http://mek.oszk.hu/10700/10788/
http://mek.oszk.hu/10700/10789/
http://mek.oszk.hu/10700/10790/
http://mek.oszk.hu/10700/10791/
http://mek.oszk.hu/10700/10792/
http://mek.oszk.hu/10700/10793/
http://mek.oszk.hu/10700/10794/
a film:
2.
BECSEY ZSUZSA
j á t é k o k b i l l e n t y ű k ö n é s é n e k k e l, v e t í t e t t a n i m á c i ó k r a
szabad improvizáció
koncert
2017.04.06.
3.
filmesített rajzok, animációk zenével, 2016.09.15.
a rajzok és zenék alkotója, valamint a film készítője Becsey Zsuzsa
énekhangon beszél és billentyűkön játszik a szerző
A munkák egyenkénti-, valamint a 12 perces videóba ágyazott munkafüzér elkészítésének fázisai:
A film módszer-technikailag 2 részből áll, első felében magam rajzolom a képeket hagyományos írószerrel, amelyeket a rajzolás, az akció folyamatában az elejétől a végéig kamerával rögzítek, majd elindítom a felvételt, és játszom rá zenét, spontán, szabadon improvizálva.
Második részében a grafikákat elektronikus ceruzával rajzolom, a rájátszott és előző hangjátékaim zenéiből válogatott zene részleteket pedig a képek (animáció) alá több hangsávban összevágva (olykor akár 8-10 sáv) hozzá rendelem.
A végeredmény stílusban is eltérő eredményt mutat, mint ahogy más, amikor közvetlenül a rajz-vonalra, azaz a rajzolás folyamatával egyidőben spontán készítek zenét, és amikor a rajz (animáció) folyamra vágom rá utólag a zenét. Egyik spontánabb, csupán részben kötött, hiszen a zene performanszszerűen jön létre, illetve kapcsolódik a képhez, második esetben is megvan a maga véletlenszerű spontaneitása a zenei hozzárendelésnél, de kivitelezése már kötöttebb formában valósul meg. Mihez képest spontánabb, lenne a következő kérdés, hiszen előző esetben is a zenének végig követnie kellett a vonalat rajzolás közben. Tehát a kötöttség itt más formában ölt testet, mutatkozik meg.
(helyesbítek, második esetben is a rajzfilm lejátszása közben, azaz a lejátszási folyamatban közvetlen történt spontán, azonos időben a zene improvizálás, és végül a kettő együtt rögzítésével, egymásra vágásával lett a film. a mozgó képekre valós időben született zene felvétele, aztán a hang alá tétele a képekre. egy esetben történt csak a vágásnál utólag több hangsávval való játék.)
4.
BECSEY ZSUZSA
p á r h u z a m o s j á t é k o k b i l l e n t y ű k ö n é s é n e k k e l,
a n i m á c i ó k r a
szabad improvizáció
koncert
2. rész
2017.04.03.
(r á b i l l e n t y ű z é s é s é n e k l é s a m á r k o r á b b a n s z i n t é n s z a b a d z e n e i m p r o v i z á c i ó i m m a l k é s z ü l t a n i m á c i ó k r a . Ami történik: réteg többszörözés, sokszorozás... Ezzel a módszerrel, melyben úgy érzem, ha megsokszorozom magam, akár már kis zenekart is pótolhatok egy személyben a koncerten, a zenei játéknak egy merőben új, szokatlan formájára, előadásmódjára teszek kísérletet. Ez a többszólamúság tulajdonképpen a végtelenségig sokszorozódhatna, a második réteg részben kötött, részben szabad improvizációban fogant zene így már az elsővel folyamatában együtt rögzített hangfelvétel lesz, mely egyúttal az újra zenével lejátszott animációkra rájátszott zene, majd ez a rögzített felvétel is újraindul, és az animáció lejátszásával egyidőben erre is rákerül egy újabb spontán, szabad zene improvizáció, amely így együtt már részben kötött, részben szabad játék, kötött, amennyiben az előző zene réteggel kommunikál az új, ott és akkor születő zene, másrészt szabad a kiszámíthatatlan, spontaneitás okán. Valójában minden zene réteg, amikor először kerül párhuzamba, kapcsolatba a lejátszott animációval, szabadon, a semmiből születik, csak amikor a második réteg, a lejátszott elsőre újrajáték történik, onnantól válik részben kötötté, hiszen alkalmazkodik a második réteg zene az elsőhöz, legalábbis valamilyen szinten (elbeszélve – új beszélő síkon – vagy ellenpontozva, avagy szoros együttjátékban, követésben) kommunikál vele.
Annyiban mégis újszerű ez a koncepció, és egyúttal a szabad, spontán improvizációt erősíti, hogy nincs rendszer, nincs szabály, a folyamatban, újrajátékban bármi megidéződhet, illetve felfedeződhet vagy megteremtődhet, nincs periodikusság, sem matematika, valójában minden pillanat kiszámíthatatlan. Szabályosság, aritmetika, matematika annyiban van, hogy a ritmus, a zenei lüktetés, és az emberi lélek ötvözet, ahogy az esztétika, kiszab magának határokat, korlátokat, anélkül is, hogy ez mérhetően tudatos lenne. De semmi más nem korlátozza (úgy mint emberi tudat, ráció*) a léleknek zenében szabad megnyilvánulását.
*ráció, amely szabályaihoz konkrét kapaszkodókat, kézzelfogható mintákat, formákat, sémákat hoz segítségül. Ezek a formák, sémák megjelenhetnek anélkül is a folyamatban, hogy erre előzetesen bármilyen szabály mutatna. Mégis ha a lélek szabad megnyilvánulási formában talál ezekre, szabadabban, spontánabban, őszintébben fogalmaz, hiszen lehetősége végtelen, és így túlhalad a pusztán kiszámítható matematikán, ugyanakkor mégsem zárhatja ki azt. Ha viszont előzetesen a matematikai szabály szab ki határokat, a szabadság korlátozódik, még akkor is, ha a matematikai számítás szerint itt is ugyanúgy fennáll a végtelen lehetőség. Ez kicsit olyan, mint az emberi prototípus, gépemeber, melyet emberek hoznak létre ugyan, és hasonlítanak az emberre, mégis gépek maradnak, ha a léleknek, tudatnak nincs szabad pályája, ahol bármi megtörténhet, a választás nem pusztán kiszámítható (vagy részben kiszámítható) matematikai úton történik. Végeredményben viszont nincs számottevő különbség, hiszen mindkét módszerrel elérhető a maximum hatás, akár számokból építkezik egy nagyobb szerves egység, és válik valami egészen „emberfölöttivé”, akár a lélek ad hozzá kisebb vagy nagyobb pontokat, egységeket, és így kiszámítatlan építkezik, beteljesítve a maga pályáját, mégis a módszer különböző.