Ott, ahol az ég és a föld összeér -------- a horizont, a béke, a teljes egyensúly állapot, az a pont, ahol a halál beáll. A megnyugvás elérési pontja, égi szemszögből, kiút a szenvedésből. Földi nézőpontból az ideális állapota.

Visszatérő motívumok. Miért épp a madár? Talán mert összekötő a föld és ég között? Égen, horizont felett repül, és földön, horizonton innen talál menedéket. Pihen. Fenn állandó mozgásban szükséges lennie, örökös keringésben, sodrásban, hogy ne bukjon el, lent élheti zajos, nyugodt, tevékeny mindennapjait. Lent ágról-ágra, tetőre, földre, bármire, de mindig valamin áll, valamibe kapaszkodik, valahová bújik, fészekben, fönt a semmiben bolyong. Egymaga vagy a csapat sodrása viszi, hajtja tovább. Lent velünk él, állatokkal, növényekkel, emberekkel, közénk tartozik. Szerettünk, védelmezőnk, támaszunk, vagy ellenségünk (ha útban áll). Akár az ember embertársának. És miért éppen ő, a madár? A kétlakiság, a szárnyak, a menny és föld közötti tájékozódási képesség okán. Tudhat valamit a madár, amit mi emberek nem. Vagy csak természetszerűen cselekszik. Természetes számára az, ami nekünk idegen, ismeretlen tájék. Az ég igen szép, csodálatra méltó, de távoli, megközelíthetetlen. Közlekedni benne csupán segítséggel vagyunk képesek. Titkait nem ismerjük. Igaz, a madarak is visszatérnek. Az élet kötelezi őket. Az ösztön. Számukra sem vezet ki az ég a földi kötelékből. Nem emeli szárnyuk őket sem át a túlvilágra. Az ég csupán végtelen tér, nem ablak, ami kivezethet valamiből (földi létből) egy más dimenzióba. Vagy ha ablak, dimenzió nélküli. Számukra sem vezet az ég a másvilágba. Földhöz köti őket testük, a lét, s a léttel együtt, halál. A halandóság súlya, terhe. A madár, hogy képes lenne minket, élőlényeket kiemelni, megemelni, kimozdítani, felemelni a levegőbe? Megszabadítva ideig, órákig földi súlyainktól… (Az élet szárnyra száll.)

 

Amikor a horizont eltűnik,

kezdődik egy új világ. Világvége? Világoknak vége? Vagy az örökélet kezdődik el. De lehet-e örökélet ott, ahol idő nincs. Ahol megszűnik anyag, test. Vagy éppen ez a kincs, mely földi embernek nincs.

Beszélhetünk-e örökéletről. Kívül időből. Kívül rekedve időkből. Vagy a megkövültség, időtlenség hoz-e békét. (Az embernek az ember elsődleges és kizárólagos. Az ember maga a világ. Ott, ahol ember nincs, számára világ sincs.)

Vagy egy Harmadik idő (a remélt jövő) az életmentő, békét hozó. Időszámítás előttit és utánit követő idő. Feltámadás? Új idő? Melyik az örök, mindenható. Az élet, vagy a halál.

Sem élet, sem halál, csak egy ismeretlen vég, a pont. A semmi, az örök.

Ott, ahol az ég a föld, a halál az uralkodó. (Hogy a fény a mennyország kapuja, égre nyílt ablak a halhatatlan lelkekért, mely mindenki számára nyitva áll? Vagy a földi pokol a másik oldalon, a sötétség, ami a süllyesztőbe vezet, a tűz éhes nyelve, mely úgyszintén tátva vár.)

Akár fent, akár lent, már csak a semmi, a mindenható, mindent átható. És mégis minden titkot rejt (hogy van remény, ahogy idézem: „És mégis mozog a Föld”), ember számára meg nem fejthető.

                                                                                                                                                                                                                                                          

Becsey Zsuzsa, 2022.10.21-11.21.

 

Oldal: Ott, ahol az ég és a föld összeér
BECSEY ZSUZSA /0/ ¤ \0\ j á T Sz Ó TéR - © 2008 - 2024 - becseyzsuzsa.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat