Mű-terem, zenei együttlét, 8. ker. Mátyás tér 9. 2016.08.19.
Szabad zene improvizációk Marikovszky Andrea szöveg töredékeivel
Könnyed, levegős dallamok, játék töredékek billentyűkön, tárgyakon, énekhanggal és bőgő vonón.
I. rész
Töredék játékok:
Előadók: Marikovszky Andrea (csembaló, bőgő és tárgyak énekhanggal, szövegolvasás) és Becsey Zsuzsa (szintetizátor és énekhang)
1.
Improvizáció 1770
https://mega.nz/#!EExhlAxY!XBmWFoaeTDmfThgaiix4ayiX76cRCJUv1AE7Uwtf35k
Párbeszéd billentyűkre szintetizátorral és csembalóval
2.
Improvizáció 1771
https://mega.nz/#!VdR30QwR!zLDjsrrtYPgsBvpnSOXkhu7Qc2AINgMILl6HfDCBcpw
Derűs játék, a billentyűkhöz énekhang és tárgyak hangjai is társulnak/Andrea felolvas szövegéből, majd én billentyűzöm, aztán Andrea hangja, a 2 billentyűs hangszer beszélget, majd én énekelgetek billentyűkkel, Andrea dobolgat és billentyűzik velem.
3.
Improvizáció 1773
https://mega.nz/#!RFhAkabb!DPwVMkAFSayGqO2hVOhjZopHYUxACNKff4GmCfa61e0
Érzelmi töltésből fakadó töredék hangok és dallam szövevények találkozása énekhangon/előjáték 2 billentyűs hangszeren Andrea szövegfelolvasó bevezetőjével
4.
Improvizáció 1774
https://mega.nz/#!hJwwzYiS!rgnvFPT8fJpFG_e2vmdEMB7W_xQDpTPRZwxXPY1Xy1k
Tárgyak, billentyűk és szöveg foszlányok, kuszább, szövevényesebb dallamjátékok/Andrea felolvas szövegéből, én billentyűzöm szintetizátoron, Andrea dobol és csembalózik.
5.
Improvizáció 1776
https://mega.nz/#!gEgTjIiY!33gZGUxsHf_3Nas13MJgkM1l5OHKUm410jqlD5rMO8c
Már megszólal a bőgő is az énekhangom mellett és a billentyűk mögött, közben Andrea tárgyakat szólaltat meg és játszik ének hangjával. Én is beleéneklek, összetettebb kommunikáció alakul ki az énekhangokkal, tárgyakkal, billentyűkön és bőgő húrokon. Mozgalmas szám, Andrea személyében megjelenik a „mosónő” is, felmosó, súroló… Kicsit olyan, mintha egy hagyományos operát maira gyúrtunk volna játékos közvetlenséggel.
(Andrea szövegét olvassa, én énekelek és billentyűzöm, Andrea bőgő-, majd dobszerű hangokkal játszik és tárgyakkal, szintetizátor újra, most Andrea játszik a hangjával, aztán én kapcsolódom be énekjáték párbeszéddel, majd újra a szintetizátoré a főszerep, Andrea hangja párbeszédben a billentyűimmel és énekhangommal, Andrea tárgyakkal, majd felmos… tevékenykedik, serénykedik, én zárom le a billentyűkkel.)
6.
Improvizáció 1777
https://mega.nz/#!lcxxQLLR!lzi5zz43eJ0l2PXSlQ2OX2-eEJDo_G_jI1aZAuV2f30
Andrea hangjával játszik és tárgyakkal, én billentyűzöm és énekelgetek, a játék hangok párbeszédévé alakul.
(Andrea szöveget olvas, én billentyűzöm, Andrea tárgyakkal és hangjával, kiabál a billentyű a kezem alatt, aztán lenyugszik, Andrea tárgyakkal, majd énekelek dalocskát billentyűjáték közben, Andrea takarít, porol… labdázik, éppen mi a keze ügyébe akad, Andrea is hangra fakad pillanatra, billentyűim zárnak.)
7.
Improvizáció 1778
https://mega.nz/#!hMoEHJ5C!AWuGdB7mhFd6WMN6D0eaRdO5GVM5394h3wx2ObDJzcU
Ez is érdekes, az egymásra hangolódás, ezúttal én labdázom a billentyűkön, Andrea fémgolyókkal (?) játszik, gurigázik a földön.
(Andrea szövegét olvassa, én billentyűzöm, Andrea golyókkal, egyéb hasonló tárgyakkal, a szintetizátor térzenét hangol, beszélget Andrea hangjával, újra szintetizátor játszik labdahangokat, pénzek, golyók a földre esnek.)
II. rész
közben csatlakozik Barna hozzánk, így már hármasban folytatjuk a játékot
(Jó érzéke volt Andreának, hogy harmadik zenész is társuljon. Ahogyan a drámaiság is bonyolódik, sokrétűbb – egységesebb, olvasztottabb – egy hármas, három különböző, bár hasonló érzékenységű karakter esetében, ahol mindenki saját, csak rá jellemző működéssel tesz valamit a közösbe.)
Itt fokozatosan lesz kevésbé jellemző a töredékesség, kerekebbre domborodnak a számok, ívesekké, már nem jellemző oly mértékben a szaggatottság, mint az I. rész töredék játékokban. Igen különös, hogy a kettőhöz képest 3 alkotó személy egymáshoz mennyi mindent képes hozzáadni, ahogy a kombinációk sűrűsödnek, a tér is kibomlik. Zeneileg milyen gazdag nyelvű, szótárú, szólamú is lesz ez a kommunikáció. Ez korántsem a zene minőségében nyilvánul meg, inkább karakterében alakul, változik. Ez is, az is izgalmas, várakozással teli. A szünetek is energiákkal töltődnek.
8.
Improvizáció 1779
https://mega.nz/#!AZATFYCQ!eI4owmOYxOsHhM0n6IdRfajQoCF0GjKtv60Ay0BKEYI
Billentyűk és tárgyak kommunikálnak, a csembalónál itt már Barna játszik (további számok esetében is), tárgyakkal Andrea, én végig a szintetizátoron billentyűzöm váltakoztatva hangulatait, hangszíneit.
Valóban könnyed improvizációs játék szövevényei közt sodródunk ebben a közjátékban.
(Számít, hogy 3 ember van, kezdenek betöltődni a szaggatott, töredék részek a 3-as egységben, noha az I. rész töredék játékokban is szépen kibontakozott egy felfele ívelő fejlődés, összetettség kimunkáltságban, érettségben, mégis a szabad, üregesebb, levegősebb játékokhoz képest érződik a különbség.)
9.
Improvizáció 1780
https://mega.nz/#!0ZJCGbza!lhoWR168DF05pG3GhTftZITP3VB_uW8m4dr7gvAqPuA
Andrea tárgyakkal babrál, én halkan billentyűzöm, Barna hangja szólal meg mintha szövegre állna szája Andrea betű töredékeivel, egyre bátrabban csatlakozik: „Ki figyel… Kié a figyelem, Ki a figyelem….”, én a billentyűkkel is bátrabban, Andrea tovább tárgyakkal, én a billentyűkön, Barna csembalózik, szoros párbeszéd, akárcsak az előző improvizációban, énekre fakadok Andrea tárgyai közt, Barna is Andrea is énekhangon csatlakozik, háromszólamú zenévé lesz a tér, újra billentyűk párbeszéde, beleszól Andrea bőgő hangja, tárgyak zárnak, kis levegő, folytatom a billentyűkkel Andrea tárgyai és csembaló zörejek között, majd olyan hangon szólal meg Barna, mintha szabadon improvizálna (akárcsak előbb, most is Andrea szövegeivel): „Vagyok aki vagyok…” Andrea is csatlakozik hangjával, ketten párbeszédeznek, én is énekkel csatlakozom, hármas már ez játék, épül, emelkedik, töltődik, halkul-emelkedik, suttog (Barna), sír (Andrea), játszik (Zsuzsa), billentyűim és a bőgő, zárás. Folytatás van: Tárgyak, billentyűk újra játékban, majd Andrea hangja, babajáték (csengettyű?) hangokkal a szintetizátor, Andrea szövege: „Szépséged…” ZÁR.
… aztán újra… és újra…visszahallgatva, mint egy örökmozgó nagy körforgás:
„Ki a figyelem… „ közben énekhangom ékelődik közre, aztán Barna és Andrea is énekhanggal válaszolva kapcsolódnak ez egységhez, többszólamú kompozícióvá alakulunk. Látványosan kinyílunk a nyitott ajtók közt, mint három szirom. Újra szintetizátor billentyűk és csembaló párbeszéd, bőgő Andreán keresztül, … tárgyak szakítják meg ez idillt, újra szereplővé válik a csend (törékenység, töredékesség)(hallgatás, elhallgattatás, elhallgatás életszerű mozzanatai), pillanatnyi feszültség, aztán szövegek 2-es párbeszédjátéka Andrea és Barnán keresztül szintetizátor hang játékosságával, majd énekhangom ékelődik a szöveghangokhoz, és így tovább a teljes elhalkulásig. Suttogós, siránkozós szuszogásig, … kopogásig. Az improvizáció darabjaira esik szét, aztán újra felépül. És így tovább. (Mintha sohasem akarna befejeződni. Legalábbis az emberi tudat újra és újra kreálja.)
10.
Improvizáció 1781
https://mega.nz/#!MQxhnJIT!4ETBpA8SefqO0L9AbM0d9lABm2IrR8xQ2-ML2ScBixA
Szintetizátoron haranghangok közelednek (erősödnek), távolodnak, térhangok elhalkulnak, majd újra felerősödnek, Barna szelet imitál, susog, én énekhangokkal, Andrea is csatlakozik. Előbb énekhangok és 1 billentyűs hangszer, a szintetizátor képez egy egységet, majd a csembaló is csatlakozik a billentyűkhöz a párbeszédben kidomborítva, testesítve a darabot.
(Szintetizátor és tárgyak játszanak, harangjáték, Andrea közben hangjával játszik, harang hol elhalkul, hol erősödik… susog Barna, mintha erdőben lennénk az éjben, elvarázsolt erdőben, hol világos lesz a harangok közt, hol sötét, Barna és Andrea énekhangol, elhagyatottak erdeje lesz, halottaké, ?élőké, csembaló is? szintetizátor zár.)
11.
Improvizáció 1782
https://mega.nz/#!NdoiGbKQ!VB7KXWQ_yyy9gdJ9moXKq9ZUOTfTe-OhUb7r4MTq26o
„pokémonos auschwitz” gyermeki hármas játékból … suttogás, madárhangok, dzsungel, billentyűk, szintetizátor drámai (filmzenei, térszerű) hangjai a csembaló kedves jelenségével és tárgyak széteső hangjával, a dráma fokozódik, majd leáll, meg-megáll a levegő a térben, aztán folytatódik a dallam a szintetizátor billentyűin, meg-megtörik a tér tárgy hangjain, labdák, … csengők, újra a gyermeki tér, hangok felerősödnek, egyre drámaibb, kicsit mintha indulóvá alakulna a zene, aztán mégsem.
(Szintetizátor nyit, Andrea belenevet, Barna Andrea? szövegével: „pokémon auschwitzben”, Andrea nyávog, szintetizátor szaggatott hangjai, énekhang próbálkozásom, susogásom, Andrea tárgyai, egyre zajosabbak, még mindig erdőben vagyunk, elvarázsolt erdőben, énekelgetek a tárgyak, edények között és játszom töredék dallamokat a szintetizátoron, majd hosszabb, szomorúbb dallamot, a tárgyak zajosabbak, majd hirtelen minden hang leáll. Finom rezgések a billentyűn, tárgyakon, Andrea vékony hangja pillanatra, dallam a szintetizátoron visszatér, szomorúból indulószerűvé, egyre drámaibb, hangosabb a tér, majd, mint ami a legtermészetesebb, leáll.)
12.
Improvizáció 1783
https://mega.nz/#!QFBG3A7A!gHu7_a_p_eRKoG-SBSFVz6jsEiiScxIZgKWITaq4Rb0
Tárgyak, zajokból (?csészékből) énekhang bukik fel, játékos hangom a szintetizátor billentyűkkel, Andrea pokémonra emlékeztet, hogy még előző térben, időben vagyunk, kis csend, Barna halk hangja megbontja ezt Andrea szövegeivel (övéi? Andreáé… mindenesetre úgy hat megint, mintha helyben improvizálná a kialakult közegre) „A szabadság intuíció…” „A szabadság illúzió… Erózió… lét erózió”, tárgyak, halk billentyű hangok, én ehhez hangommal játszom, Andrea tárgyakkal, szaggatottá válik a tér, töredezik, fokozva a drámaiságot, billentyűk, tárgyak hangjaihoz mindhármunk hangja társul egymással párbeszédben, Barna tovább játszik Andrea szövegeivel, egyre bátrabban, Andrea is szövegben társul hozzá, tárgyhangok, szintetizátor megint, énekhang Andreáé, pityeg a billentyű, én játszom a hangommal, énekszerű dalocskává alakul játékom, csatlakozik Barna és Andrea is, innen már háromszólamban énekelünk, kibontakozik a tér, feltöltődik ritmus játékokkal, majd a kibontakozás csúcspontján megtörténik egy kiszakítás, elszakítás, csembaló ? egyéb hangszer húrok heves, majd elhalkuló reakciója… azaz mintha mégis az improvizáció magától csendesülne el… egy-két szintetizátor elenyésző hangjával. Ez a kezdeti heves, majd lassuló kizökkentés szépen, mint egy kábulatból ébredés, vezetnek vissza a valós időnkbe, a zenei időből.
Szép befejezése az estnek.
Töredék időkből évek lesznek, az évek pedig visszavezetnek egy idő előtti állapotba.
…
(hol vagyunk? mi történik)