Állatösvények – Jelenések

2016/2017

 

Becsey Zsuzsa képzőművész, filmes

(író-költő, improvizációs zenész) kiállítása

 

Kőrösi Galéria, 2017.03.04.

 

Ősök és Szentek  –  Az ártatlanság kertjéből

 

A tudásé vagy az ártatlanoké a szentség? Létezik-e önmagában szent, az emberiségtől független, vagy ez is pusztán emberi kreáció? – és akkor nem létezik, hiszen amennyiben vannak szentek, azok az emberi tudat számára ismeretlenek (érinthetetlenek, láthatatlanok…?halottak vagy meg sem születettek).

Bármilyen hatalom (tudás vagy egyéb jegyében) felruházható-e szentséggel?

Hatalma lehet-e a tudásnak, vagy tudással vész el minden ami szent, tehát egyszerű és élő (élni vágyó).

Birtokában lehet-e ember össztudásnak, kaphat-e hatalmat (létezik-e ilyen össztudás, lehet-e hatalma), vagy résztudások által és okán vész el az emberiség, mivel köztük nincs átjárás, átvezetés, egybefonódás. A tudás részecskék nem egymás mellé, közé, köré, hanem szembe kerülnek egymással, így nem gyarapodni fognak, hanem likvidálják egymást. Vagy ha ugyan szembe nem is, de egymás mellé beépülve sem kerülnek össze a részecskék, egyik oldalon óhatatlan hiány, míg másikon többlet keletkezik. És amikor a hiány hatalmasra nő, a felfokozott nyomástól robban. Így a nem egymásra épülő, de a maguk területein gyarapodó résztudások segíthetnek rövidebb távon, de hosszútávon bármikor bekövetkezhet katasztrófa, míg ugyanez idő alatt túloldalon gyűlnek a hiányból fakadó elsorvadt, elhalt vagy a elhanyagolástól elburjánzott, elfajzott ellenrészecskék. Talán azért emelkedik a természet* az ember fölé, mert részecskéi olyan pontosan egymásba ágyazódnak, kapcsolódnak? Vagy semmi nem tökéletes (végtelen) és a természet is csak idő kérdése, és magát pusztítja el. Igaz, az ember kicsit még besegít önnön kezeivel, mintha sürgetni akarná a természettel együtt saját pusztulását. Gyilkos vagy öngyilkos természetű-e inkább az ember, sem egyértelmű, mint ahogy az sem, melyik tudás öl. A megszületett vagy a meg nem született. A többlet vagy a hiány a veszélyesebb.

 

*(amit nem az ember alkotott, pusztán alakított, mint ahogy az ember maga is csak lett és ez így van a mai napig)

 

 

Vagy ha már ilyen össztudás (egyesített, egymásra épülő vagy eredendően létező) úgysem létezik, ami viszonyítási pont vagy bizonyosság lenne, nem is érdemes kérdezni. Hiszen bármilyen erre vonatkozó tudás egyenlő a nemtudással a végső (vagy teljes) tudás ismerete nélkül.

Ha így lenne, rajzolni (kísérletezni, játszani) sem lenne érdemes, körüljárni dolgokat, megtapasztalni, figyelni hogyan születik valami a semmiből. Igaz, a játék nem érdemért (hasznosságért, elismerésért) való, inkább csak az örömszerzés, kíváncsiság, maga a játékfolyam hajtja, vezeti, generálja útján. Hogy mi az ami hasznos, is inkább a döntéshozót minősíti, nem a dolgot. Igaz, a hatalom ereje aztán (befolyása által) tömegeket mozdít meg.

Szent és profán – a természet bája és a dogmák** találkozási pontján

**(ideák, ideológiák, eszmék, hagyományok, kultuszok, mint a gondolkodás pozitív és negatív – de minden értelemben valamilyen fokozatban kirekesztő, s mint ilyen, a teljességhez képest szegényes, tehát csupán részértékű – megnyilvánulási formái, lenyomatai

 

– átjárás, ütköztetés, egymáshoz közelítés, áttűnés egyikből másikba, szerepek felcserélése

 

Álruhák (dogmák) és varázslat (a természet, mint kiszámíthatatlan, megfoghatatlan): A prűd és a naiva / Az iskolák, skolasztika, a látványnak, érzetnek (érdeknek) kényelmes, kellemes „álszent bűbáj”, a felszín („klasszikus” ideál… a „tisztaság” alternatívái… a népművészetben is a kreált, általános közízlésnek megfeleltető „ünnepi” „ünnepélyes” szép, nemesi megfeleltetésben „udvari” szép, civil megfelelőjeként „utcai” szép szemben az ősi, az élet principiumaiból fakadó széppel) szemben az okkultizmussal (mindkettő saját felállított, önmagát meghatározó korlátok közé szorított szabályaival… az egyoldalú, megalkotott, kiokumulált tudás hiányosságaival)

 

A strukturáltan építkező figuralitás sokszínűségei, transzparens felületek transzcendens jelenségei, a többértelműség leképeződései a folyamatban, érintkezés, ütköződés, átvedlés, transzformációk rétegződése, formák egymásból alakulása, tovább burjánzása, egymásra hatása, a dolgokból megjelenített fogalmi, jelentésbeli tükröződődések, visszaverődések, majd visszahatás a jelenségre.

 

A tanult szép (tudatosan, magabiztosan viselt, kiművelt, feszes, könnyedségében is merev, visszafogott, „felsőbbrendű”, kívülről megerősített) és az eredendő szép (tudatlan, előre kimunkált szándék nélküli, eleven, természetes) szembenállása és találkozása, kölcsönhatása, ellenállása… a kiegyenlíthetetlen mérő inga.

 

A látszat szép mögött rejlő dogmák, tézisek, „megerősítő páncélok” a bájos, áttetsző ruhák redői közt, a tömegeket mozgató hatalmi mozgatórugók, jelek, jelképek (bájolás, elbűvölés).

 

A „varázslat”, nem a becsapós, szemfényvesztős, hanem valamilyen ősi fogantatás erejétől „ösztönös” „természetes” „öntudatlan” „gyermeki” „nem tudás vagy inkább megfoghatatlan tudás”, mint „össztudást” magába foglaló egység*** a „tudatlan” cselekvésben

és az

egyoldalú, egysíkú (szegényes, elcsépelt, elkoptatott mintákat ismétlő – azokat új kontextusba nem helyező, szájbarágós, elavult vagy korlátolt) tudás

párhuzamba helyezése.

Utóbbi esetben, amikor egy kor már régen túlmutat önmagán is, még mindig a régi az uralkodó minta, ez zavaróként hat arra a korra nézve is amiben ez történik, és arra a korra is, amiből ez kiemelődik. Ahol nem beemelése történik a réginek a természetes körforgó működésbe (ahol ilyen mód átalakul), ott ez a tudás túlértékelődik, nem a helyén kezelődik. Más amikor egy régi kort megidézünk, felidézünk, belehelyezkedünk a korba, szeretnénk megismerni, újra átélni, értékelni, kontextusba helyezni jelenlévővel vagy más korokkal, és más érzetünk van, becsapva érezzük magunk, amikor meghaladott tudás újként lebegtetett mintaként viselkedik, valamilyen csoport- vagy hagyomány eszmék hordozójaként annak kiszolgálója marad… Mindaddig nem probléma ez, amíg helyén kezelődik, de legalábbis létező alternatívák vannak mellette felmutatva. Itt és most általam valamiféle egység, teljességben való megjelenítésre törekvés kap formát, felszínre hozódnak a fentiek közötti áttűnések, játék-formák, felcserélések, átjárások, lehetőségek, kísérlet a kiegyenlítődésre.

 

Hogy a hatalommal bíró művészi megjelenítés minden esetben kiszolgáló-e? Vagy, hogy csak a kiszolgáló rendelkezhet-e létjogosultsággal? Visszamenőlegesen és adott korban egyaránt minden rendszer igyekszik azt igazolni önmagát erősítendő, hogy minden ami nem kiszolgál valamilyen rendszert, nem intézményesített, az selejt, alsóbbrendű. Ezt cáfolja az a tény is, hogy bizonyos esetekben későbbi korban derül fény olyan értékekre, amelyeket az előző kor „nem ismert fel”. Akkor ez az űr, hiányosság vagy bűn, kinek róható fel? Innen nem kérdés, hogy ezek a szilárdnak vélt rendszerek megkérdőjelezhetőek-e. Új eszmék, trendek írják fölül az azt megelőzőt, éppen ezért lehetséges, hogy ami az egyik korszakban kívül reked, újabb korszakban felfedeződhet, beemelődhet, sőt megváltoztathatja, felülírhatja az előzőt. Aztán jönnek újabbak, és megint fordul a kör. Az igazán új (újító) jelenségek szinte mindig megelőzik korukat, a „semmiből”**** jönnek és nem kell hozzá történelem. Ami kívül reked a maga korában, mert ütközik azok szilárd alapelveivel (már lefektetett téziseivel) vagy valamilyen összetett társadalmi érdeket „veszélyeztet”, emberöltőnyi korszakon túl az „alsóbbrendű”, „meg nem értett” sorból bármikor kiléphet. Csupán idő kérdése. Mennyi és kinek az emberöltője a tét, feltétel. Az is lehet, hogy a süllyesztőben elfelejtődik.

Kérdés, milyen korok jönnek, meglehet minden ami most él és van, süllyesztőben végzi.

 

A hatalom formája és ereje attól nyer létjogosultságot, hogy valami felett rendelkezhet. Ez mindig is így volt és lesz. Hacsak nem lesz a körforgásban egy újrakezdés.

 

****„Semmi” nincs, csak a váratlan. Ahogy környezetünk, szocializációnk, kultúrák, társadalmak, egész világ mechanizmus alakul, érzékelésünk is pusztán azt teszi, hogy feldolgozza, újraéli (leköveti, letapogatja) magát a létezőt. Azt, ami körülveszi és hat rá. Amit ördöginek hiszünk, is ilyen egyszerű, „tiszta” (átlátható) és megfogható.

 

Ámde miért is ne ismétlődhetnének meg előző korok? Felülírva önmagát… Miért is ne jöhetne divatba egy régi kor? Hiszen egyetlen ismétlődés sem ugyanolyan, ha hajtója az isteni erő (a lélek) és az emlékezés.

Amit valaha is ember alkotott, leírt vagy mondott, sohasem vegyük készpénznek. A varázskör bármelyik pillanatban átfordul, és minden amit addig állítottunk, hirtelen az ellenkezőjébe fordul. Ám ha kicsit kimozdítjuk, újra más arcát láttatja. Hát ilyen ez a varázslat. Nem ámítás, nem szemfényvesztés. Pusztán csak önműködés. A szabad mozgás tér lehetőségeiben.

 

Az ártatlanságnak, mint összpontosult, központosított gyűjtőfogalomnak megtévesztő ereje szemben magával az ártatlannal, nemlétezővel.

Az ártatlanságot hordják, viselik, becsben tartják, ápolják, magasztalják, míg az ártatlan egymagában otthon üldögél és álmodik. Míg az ártatlanságot tanulás útján szerzik, és igyekeznek kordában tartani, a maga határain belül, addig az ártatlan a gondviselés tenyerén táncol, lelkesedik, játszik, bambul vagy szomorkodik, érzelmi megnyilvánulásai szerteágazóbbak. Az esendőség relatív, az álmodó „szép”. Egyik pusztán megél, eljátszik, felfedez, újraél dolgokat (szabadsága korlátlanabb), míg másik tudatában is van annak, hogy él, hiszen emlékeztetik erre, elismerik, jelenléte tehát bizonyosság, ez magabiztosságot ad, hatalmi státuszt az „ismeretlennel” szemben (hordozóját ugyanekkor korlátozhatja is). Mely tudás felé vezető út a zsigeribb? Az átjárás lehet itt izgalmas, a határ elmosódás.

 

***amikor a kisgyerek ösztönösen világot teremt a papírra, teljességben fogalmaz, és minden a helyén van, tehát „jól rajzol” mindaddig míg nem tanítják rajzolni, nem mondják meg hogy mit rajzoljon, nem kérik, hogy kiragadjon valamit és felismerhetően ábrázolja, azonban amikor elvárják, hogy valamit lerajzoljon, „másolni kezd”, azonnal megbomlik ez az egység, mert még nincs képzett tudása a fogalmakról, tárgyakról, összefüggésekről, az őt körülvevő világot még nem ismeri, csupán töredékismeretei vannak, tehát az a lerajzolt valami önmagában lesz „szép”, de már elveszti a teljesség varázserejét. Az ember érett korban, mondhatnánk, amikor már mondanivalója van azzal a tárggyal, amit lerajzol, amikor már nem arra koncentrál, hogy le tudja-e rajzolni, meg tudja-e szelídíteni tárgyát, eléggé hasonul-e ábrázolandó tárgyával, hanem a kérdés, a tárgy ábrázolásával mit akar mondani, üzenni, akkor lép vissza a tárgyábrázolás vonatkozásában eredeti helyére a „művészi” mint olyan (a „mindenség” megragadása és nem a valóság pontos mása), ami varázserővel (teljesség erejével) hat. Persze relatív és változó, az ember mely életszakaszában mondható érettnek, létezhet olyan, hogy valaki születése óta megszakítás nélkül érett korszakban van, keres, kutat, alakul, a folyamatosság által esetében kimaradhat az éretlenség időszaka. Noha inkább ennek ellenkezőjére szoktuk állítani, hogy érett, beérett valami, ez általában egy szűkebb, jól körvonalazott, behatárolt dologra érvényes, ettől függetlenül úgy érzem, érdemes nem lehatárolni és átjárást biztosítani látszólagosan egymásnak ellentmondó, több nézőpontból különbözőnek ható és elsőre akár megtévesztő állításoknak. Egy almáról látjuk, egyértelműsíthető, hogy érett. De hogy az almát (ezt az almát vagy mást, és itt az érettségnek sem bizonyos, hogy lesz a végkimenetel tekintetében jelentősége, épp ellenkezőleg) milyen összefüggésrendszerben használom, hozzáadhat az alma pusztán tárgyi vonatkoztatásához.

 

Illetve mindezek összefogása és beemelése egy következő esztétikai-, forma- és összefüggés szintre, ahol már nem az, ami, vagy aminek látszik, megint egy másik viszonyítási pontból. És így tovább…

 

 

 

Becsey Zsuzsa

Budapest, 2017.02.25.

 

 

A kiállításon szereplő munkák címei:

 

(1a)   A kislány és az ördög, 2016.03 hó – Jelenésekből

 

 

(1b)   Néne kertje – Mennynek tüze szájából, 2016.03 hó – Jelenésekből

 

 

(2a)   „Thank” tejkiöntő, 2017.01 hó

 

 

(2b)    A repülő és vízen járó limuzin hajtása, 2017.01 hó

 

 

(2c)    Bab-Lak szőnyeg a bohóccal, 2017.01 hó

 

 

(3a)     A megrészegültek kora, 2017.01 hó – Jelenésekből

 

 

(3b)    Letűnt kor bálványain, 2017.01 hó – Jelenésekből

 

 

(4)     Ki a következő áldozat? – Tehén búcsú, 2017.01 hó – Jelenésekből

 

 

(5)     A Tündérkertből. Emlék locsolóval, 2017.01 hó – Jelenésekből

 

 

(6a)    „Cantata profana” – amerikai állomás, 2017.01 hó

 

 

(6b)     Télben megrekedt sóhaj, 2017.01 hó

 

 

(7)       Titkos kert – Jelenésekből, 2016.04 hó

 

 

(8)       „Indiácska” Leány gyermekkel – Az állatok védelmezője /Jelenésekből, 2016.04 hó

            (A fehér egeres indián lány)

 

 

(9)       Ba-ballon fekete egérrel – Jelenésekből, 2016.04 hó

 

 

(10)     Oroszlánmajmok – Jelenésekből, 2016.04 hó

 

 

(11)     Szomorú bohóc fáklyával, 2016.03 hó

 

 

(12)     „A halál és a leányka” Menny és pokol / Összeszőtt mesék (Jelenésekből), 2016.03 hó

(13)      „Balett-tánc” – Kontyosok karneválja, 2016.03 hó

 

 

(14)      A majom. Család védőszenttel, 2016.02 hó

 

 

(15)      Embernyelő gépezet – Jelenésekből, 2016.02 hó

 

 

(16)      A fürdő. Emlék. 2016.02 hó

 

 

(17)      „Kaphat-e oltalmat a szégyen, ha magára marad.”

             Bábok védőszentjei – A patkány.

             (Püspöksüvegesek lakomája.) 2016.02 hó

 

 

(18)      Várakozók. Emlék fürdő előcsarnokból. 2016.05 hó

 

 

(19)      „Alabástrom”  Álmok városa „Az elveszett város” – Jelenésekből, 2016.05 hó  

 

 

(20a)      Lovas kert libákkal, 2016.06 hó

 

 

(20b)      Kisbohóc kacsával, 2016.06 hó

 

 

(21a)      A fazékfejű fiú álma liliommal / A koncert, 2016.05 hó 

 

 

(21b)      Tejrózsa – Emlékre nyílva, 2016.05 hó

 

 

(22)        A bika és a leány legendája –  Mítosz idézés Jelenésekből, 2016.06 hó

               „Múlt idéző sámán takaró”

 

 

(23)       „Narancssziget” – A Fehér kutya álma, Jelenésekből, 2016.06 hó

 

 

(24)       Kisleány rókával – Az elvarázsolt kert, Jelenésekből, 2016.06 hó

 

 

(25)       Kislány és az egykori bambuszerdő – (most illatos fürdősó kellék), 2016.08 hó

 

 

(26a)        „Aréna”  „Vágyakozók” A levágott farkú szárnyas tehén, Jelenésekből, 2016.08 hó

 

(26b)         Forgó tálcás propeller, „tej-táj”  „kiöntő”,  2016.08 hó

 

 

(26c)         Harmonika, 2016.08 hó

 

 

(27)          Emlékek tükréből – „Visszatükröződve arcokból”, 2016.08 hó

 

 

(28)          „A szépség elvesztése” – Szerelem és tor, Örök legendárium, 2016.09 hó

 

 

(29)          Embermentő kutyák – „Idol” (fogászati rendelőben), Jelenésekből, 2016.09 hó

                  

 

(30)          Bálványimádó szentek, Buja szentek, Ereklyék… Jelenésekből, 2016.09 hó

 

 

 

Lovagló hölgy                A kis Buddha                  Rabszolgák szentje                Szentek szentje  

 

 

 

„Hím - Nő”  a hajózás és légi kereskedelem égi szentje

 

 

 

(31)          A tiltott gyümölcs – (A hal szájában, Vízözön), 2016.06 hó

 

 

(32)          Önarckép kossal, báránnyal, 2016.02 hó

 

 

Oldal: az Állatösvények-Jelenések részletes témafeldolgozása.1
BECSEY ZSUZSA /0/ ¤ \0\ j á T Sz Ó TéR - © 2008 - 2024 - becseyzsuzsa.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat